Kedves Lányok! Nők!…
Nem is tudom hogy hogyan kezdjem… én aztán tényleg egy átlagos nő vagyok! Semmi különös, semmi feltűnő.. sőt..
Nem vagyok se túl magas, se túl szőke, és még a mellem is kicsi. De az is csak azért, mert a lenyelt sült krumplik nem értik a világos utasításaimat!: A mellemre hízz!!!…
Á! Semmi!
Különben óvodapedagógus vagyok és drámatanár. Az óvodásokat beszélni és játszani tanítom, az általános és középiskolásokat pedig újra megtanítom jászani!
“Én tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat!”
(József Attila)
Köszönet ezért az útravaló idézetért drága magyar tanárnőmnek (Horváth Antalné tanárnő – Révai – Győr)
Igazán meghatározó volt és lett az életemben. Mert azóta is játszom!
Szerencsét vagyok! Igen! Mert szeretem azt, amit dolgozom – még ha néha fáraszt is!
Vagy ha néha túl sok benne az érzelem!
Az óvoda egy különös világ, ahol a gyerekek számunkra nem is olyan kicsik! Egy olyan hely, ahol a nagycsoportos már igazi NAGY! És ahol a kicsik már nem is olyan kicsik, hisz már ovisok! Itt nyitogatják kis elméjüket és vállnak le otthonról. Itt nyílnak ki, vagy zárkóznak be rövid időre. Érdekes – majd sokat írok erről!
Én egy speciális csoportban dolgozom. Főleg beszédhibás gyerekekkel, de ahol ez csak kíérő tünet, az autizmus, vagy az értelmi fogyatékosságot kíséri és mivel még kicsik a gyerekek – fő tünetnek tekintik.
Szeretni valók, akik néha különösen látják ezt a mi világunkat.
Aztán ott a színjátszó! Már több mint 10 éve az életemben! zseniális! Jó együtt gondolkodni és dolgozni a fiatalokkal. Jó látni, hallani, ahogy felnőnek, amiket gondlonak!
Majd írok erről is:D!
De most muszáj befejeznem, mert annyira meleg van, hogy hozzám ragadt a laptop… ááá….
…ennyi voltam…most…
na jó egy történet:
Ülök a buszon! Utazom! Nagyot kerül! Hosszú az út!
Mögöttem két fiú – hangjukból ítélve 16-17 évesek lehetnek…
Hihetetlen komolyasággal beszélgetnek – és én kénytelen vagyok elővenni a füzetemet és jegyzetelni:
– Tudod, ha én ránézek valakire, hát megmondom milyen ember, de úgy kapásból -ebben jó vagyok…
– Én meg ha ránézek egy lányra hát egyből megmondom, hogy meddig leszünk együtt…
Mert én jó vagyok – de úgy nagyon… tudom mi kell nekik!
óóóó és én majdnem hátrafordultam, hogy megkérdezzem – de tényleg… mi kell nekünk??? Mondd meg!!!! 🙂
– És a barántőd?
– Hát amíg a suli tart még megtartom aztán dobom!…
hűűű
aztán leszálltak…
🙂
Csodás életkép! Mint amikor a parkban velem szemben ül az ifjú párocska – 16 évesek kb-re bár mamár nehéz ezt megállapítani, de amint megszólal a fiú konstatálom hogy igen, valóban nem lehet több a szentem…
Első randik egyike lehet, mert a lány rendkívül rá fordul a fiúra és érdeklődve – nagyon érdeklődve hallgatja ahogy a fiú beszél valami focimeccsről – Tuti első randi!!! …
olyan helyesen és odaadóan tud figyelni a lány, annyi reménységgel a szemében. Igen a fiú is helyes – biztos ő az osztály szépfiúja , biztos!
Aztán a fiú beszél és köp. Komolyan: Köp! Csak úgy lazán kiköp a pad elé. Aztán megint! Na ne!!! És a lány figyel!
Hát ha ez nem az első randi akkor nagy lehet a szerelem !
Elindulnak együtt. Nincs puszi, sem kézfogás. A kedves lány és a köpködős fiú.
És meddig mennek együtt ezek ketten? Lányok! Meddig jön be egy köpködős fiú! Mikor mondjátok meg neki, hogy ez kicsit sem menő?!
Vagy az???…
na, most már tényleg ennyi:)